Zsófi regresszió

Zsófi regresszió

2014 február 16.

Nagy izgalommal vártam az első regressziómat, mert még sosem volt ilyen részem élményben korábban. Évi megnyugtató kisugárzása, kedvessége, és szeretetteljes lénye miatt egyáltalán nem féltem a számomra még ismeretlen módszertől.


A kellemes relaxáció után, egy furcsa érzést éreztem a homlokomon, a harmadik szememnél… Olyan volt, mintha Évi valamilyen olajt csöpögtetett volna a bőrömre, mindenegyes cseppet éreztem, ahogy a bőrömhöz ér. A regresszió után kérdeztem is tőle, hogy milyen olajt használt az elején, de ő erre azt válaszolta, hogy semmilyet, ő nem csöpögtetett rám semmit, a segítőim voltak, akik a védelmet biztosították nekem ezzel. Ki is rázott a hideg, mert teljes mértékben valóságosnak éltem meg ezt az érzést.

A bevezetés után pedig visszatértem egy előző életembe. Magamat láttam, egy régies hangulatú szobában, amint épp a tükörben néztem magam. Egy fiatal nő voltam, fekete színű ruhában, barna, kontyba fogott hajjal. Az arcomon elkeseredettség látszott, és mély harag.

Ezután, elindultam, hogy körbenézzek, hogy hova érkeztem, és melyik korba. Abban biztos voltam, hogy az amerikai vad nyugaton vagyok, az időszakot pedig 1800-1900-as évek között tudtam behatárolni.

Valamiért mindig a konyhában láttam magam, és később ki is derült, hogy miért volt ennyire fontos helyszín abban az életemben.

A ház, ahol éltem a város szélén volt, eléggé elszeparáltan a többi háztól. Ahogy kiléptem az ajtón, hirtelen a magány érzése kapott el. Tudtam, hogy nem élek egyedül abban a nagy házban, mégis az volt az érzésem, hogy a szeretteim messze vannak tőlem. A férjemmel éltem együtt, aki a legbefolyásosabb ember volt a városban, és végtelenül önző, gonosz természettel volt megáldva. Az érzés, amit iránta éreztem leginkább a gyűlölethez volt hasonló. Kikényszerített házasság volt ez, mert egy szegény kovács lánya voltam. Édesanyám sajnos gyerekkoromban meghalt, és édesapámra maradt a két gyermekük, a húgom és az én nevelésünk, és eltartásunk is. Ám ahogy cseperedtünk, úgy lett egyre betegesebb az édesapám is. A betegség miatt egyre kevesebb tudott dolgozni, így egyre jobban szegényedtünk el.

A férjem tizenhat éves koromban figyelt fel rám. Hiába volt szégyen akkoriban, de muszáj voltam leányként dolgozni, hisz a megélhetésünk miatt szükség volt erre. Kislány korom óta imádtam a lovakat, és mivel az apám kovács volt, így rengeteg ló megfordult nálunk. Sokat foglalkoztam velük, és hamar ki tudtam alakítani egy bizalmas ember-ló kapcsolatot akár a legvadabb lóval is. Így hát eljártam a tehetősebb családokhoz, és ápoltam, foglalkoztam a lovaikkal. Így kerültem szorosabb kapcsolatba is a férjemmel.

A családomon kívül nem igazán alakítottam ki mélyebb emberi kapcsolatokat, de szerettek az emberek, mert tisztelettudó voltam, és alaposan végeztem a munkám. A férjemnek külön imponált az, hogy inkább visszahúzódó voltam, és nem foglalkoztam vele, mivel a város leggazdagabb embereként rengeteg nő szeretett volna a felesége lenni, így állandóan körberajongták a nők. Azt is tudta, hogy az édesapám beteg, és nehezen tudjuk még az ételt is megvenni magunknak, nem hogy az orvost fizetni, így egy hónapi ismeretség után felajánlott egy „üzletet”. Ha hozzámegyek feleségül, akkor biztosítja az apám és a húgom megélhetését, apám orvosi ellátását, és a kishúgom iskoláztatását és kifizeti a tartozásainkat. Legszívesebben azonnal nemet mondtam volna neki. Nem tudtam sohasem megmagyarázni, de valamiért nagyon taszító férfi volt a számomra, talán azért is, mert tudtam, hogy nem jó ember, mert kihasználja a szegényeket, és mert visszaél a hatalmával.

Miután nem válaszoltam neki, csak csendben meredtem magam elé, annyit mondott, hogy gondoljam át az ajánlatot. Én csak bólintottam, majd haza is rohantam.

Amikor hazaértem az apámat az ágyban fekve találtam, vért köhögött fel, mellette pedig a kishúgomat, aki keservesen zokogott. Nagyon megijedtem, hisz tudtam, hogy nagy a baj. Ekkor tudatosult bennem, hogy nincs más választásom, el kell fogadnom a férjem ajánlatát. Nem akartam, hogy apám rájöjjön arra, hogy kényszerből megyek férjhez, így próbáltam azt színlelni, hogy tényleg kedvelem a férjemet. De szerintem legbelül tisztában volt azzal, hogy miért mentem hozzá…

A férjem nagyon boldog volt, hisz elérte amit akart. Ám ahogy telt az idő, én még jobban megismertem őt, még többet tudtam meg róla, és az ügyeiről, így egyre jobban megutáltam.  Már csak az illatától is rosszul voltam. És ezzel tisztában volt ő is. Rendszeresen megerőszakolt, rengeteget veszekedtünk, és sokszor meg is ütött. Eltiltott a családomtól, a munkámtól, szinte rabságban tartott. De nem csak velem volt egyre kegyetlenebb, hanem a többi emberrel is… Szenvedtek miatta a szegények, mert olyan uzsora hiteleket adott nekik, amit nem tudtak visszafizetni, és ezért mindenüket elvette.

A pohár ott telt be, amikor egy részeges délelőtt után hazaért, és meg akart csókolni, de én csak ellöktem magamtól. Iszonyatosan haragudtam rá, mert annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy a kedvenc hobbija a megerőszakolásom, és a lelki fájdalom okozása lett. Lelövette a lovamat, mert tudta, hogy őt „szeretem”, és így akart bosszút állni azért, amiért őt nem szeretem, és még sorolhatnám. Egyből tépni kezdte a ruháimat, és a konyha padlón akart megerőszakolni. Most valamiért még is erősen küzdöttem, amire a válasza csak annyi volt, hogy „bezzeg a húgod készségesebb volt”. Ekkor szakadt el a cérna. Nem érdekelt senki, és semmi. Olyan erő szabadult fel bennem, amit még sosem éreztem. Lelöktem magamról, és egyből a késekhez léptem, majd felkaptam az elsőt, ami a kezem ügyébe került, megfordultam, és határozottan beledöftem, majd újra és újra. Fel se fogtam, hogy mit cselekszem, egyszerűen ösztönből cselekedtem. Megkönnyebbültem, de tudtam, hogy vétettem is, hisz embert öltem.

A következő kép amire emlékszem, az az volt, hogy állok egy pódiumon, egy kötél van a nyakam körül, és körülöttem az egész falu. A kivégzésem volt. Itt már nem belülről szemléltem az eseményeket, hanem mint külső szemlélő. Semmiféle érzelem nem kötött a látottakhoz. Az akkori életemben a fiatal nő tudta, hogy méltó büntetését kapja meg. Teljesen nyugodt arccal várta az elkerülhetetlent.

Évi irányításával ismét egy újabb pontra ugrottunk, a halál utáni percekre. Az akkori testem mereven lógott, már halott volt. Mégsem éreztem semmi féle fájdalmat, vagy bármi más érzelmet. Abszolút külső szemlélőként néztem az eseményeket.

Miután letudtam az előző életemet, a titkok házába jutottam. Ott a lelki vezetőmmel találkoztam, akitől kérdezhettem, majd benyitottam egy szerkénybe, ahol az én kis kincseim hevertek, ezeket vettem közelebbről szemügyre. Utána pedig lassacskán visszatértem a mostani életembe, mindezt úgy, hogy semmiféle érzelmet nem hoztam magammal abból az életből.

Ez a regresszió nagyon sokat segített nekem a mostani életemben. Tinédzser koromban szenvedtem egy lovasbalesetet, ahol elég súlyos agyrázkódásom volt, majdnem megvakultam, és még sorolhatnám. Akkor bizony előkerültek előző életekből olyan rossz érzések ebbe az életembe, amit nem tudtam megmagyarázni, például az, hogy valamiért rettegtem a késektől, és attól is, hogy egyszer elszakad a cérna, és bántani fogok valakit, pedig soha de soha senkinek sem akartam ártani, bántani másokat meg pláne nem, de nem is tudtam volna. Hiába volt ez a tudatomban, mégis szorongtam ettől a félelemtől. Amióta részt vettem ezen a regresszión, azóta ez teljesen eltűnt. Néha amikor nyúlok egy késhez, eszembe jut, hogy régebben mennyire féltem ezektől a tárgyaktól…

Most már teljesen eltűnt ez a félelem, amiért nagyon, de nagyon hálás vagyok Évinek! Bárkinek szívből ajánlom, hogy próbálja ki ezt a módszert, mert tényleg segít.

És még egyszer, és ezerszer is köszönöm Évinek, a segítséget, amit tőle kaptam.

Zsófi, Székesfehérvár

Napi bölcsesség

„Semmi nem éri meg, hogy kibillenj az egyensúlyodból…Legkiváltképp a semmi. Ami múlandó, nem több a semminél.”

Élménybeszámolók

Éva élményei a Reikivel

Hogyan kerültem tanfolyamra?
Az utóbbi években azon vettem észre magam, hogy egyre többet foglalkoztam spirituális dolgokkal. Tudtam, hogy valamerre visz az utam, de nem voltam tisztában vele. Míg egyik kedves kollégám meg nem kérdezte hogy állok a spiritualitással. Beszélgettünk sokat. Lassan tudatosult bennem, hogy ez az én utam.

Miután elvégeztem a Reiki I.-et. Használtam is, magamon, családtagokon, sőt nagyobb fába is vágtam a fejszét az erőmhöz képest, de nem adtam fel. Ha lassan is, de haladtam előre.
De rá kellett jönnöm hogy igenis szeretnék segíteni embereknek. Ahhoz viszont ez kevès. Így elvégeztem a Reiki II-t.
Ennek 2 hónapja. Mondhatom azóta kapom a megoldandó feladatokat szinte napi szinten. Az érzés és sikerélmény pedig lenyűgöző számomra.
A fiam, aki nagyon fogékony az energiára, Ő az aki már gyógyszer helyett azt kéri " Anya kezelj" !! Tehát közvetlen családtagjaimra is hatással van.
Úgy érzem hogy átrendeződik az életem. Nyugodtabb vagyok, az emberek megváltoznak körülöttem. Vannak akik elfordultak tőlem, de sok új embert ismertem meg.
Pl: vizsga előtt harmonizáltam magam....tudni kell hogy nagyon vizsgadrukkos vagyok. Olyan nyugodt voltam, hogy osztály társaim gyűltek körém, hogy olyan jó a közelemben lenni!!

Azt vettem észre, ha kezelek valakit az rám is hatással van! Nagyon jo érzés! :)

Programok

ÁRKÁDIA SPIRITUÁLIS KÖR!

Minden hónap harmadik szerdáján szerettetel várunk egy baráti összejövetelre, ahol mindig egy-egy témáról beszélgetünk mélyebben, egy jó társaságban. A kör célja egyrészt, hogy vidám, pozitív emberek társaságában jól érezzük magunkat, töltődjünk, valamint az újabb és újabb témákban megértésekkel gazdagodjunk, hogy a hétköznapi életünket könnyebben és boldogabban éljük.

Részvételi szándékodat kérlek telefonon vagy emailben jelezd!

 

TANFOLYAMOK!

 

Minden tanfolyamra folyamatosan lehet jelentkezni telefonon vagy emailben.